Igazi kézműves csokimágus Balatonfüreden

0
118

A Balaton izgalmas arcait bemutató sorozatunk legújabb részében ismét egy olyan történet következik, amelynek hőse feladta az unalmas hétköznapokat és a biztonságot azért, hogy megvalósítsa az álmait.

Kovács Emőke, az Artis Csokoládéműhely alapítója idegenforgalmi karrierjéről mondott le, hogy kézműves csokoládékat készítsen. Balatonfüred egyik csendes utcájában megbújó műhelyében beszélgetünk, távol a parti nyüzsgéstől.

Az egész egy tematikus, belgiumi szállodával kezdődött 3 évvel ezelőtt, ahol minden a csokiról szólt, meséli Emőke. Ez a látogatás elég volt ahhoz, hogy Emőke az egyik napról a másikra mindent megváltoztasson az életében. Felmondott a munkahelyén, és elvégezte a Csokoládé Akadémiát. Először borokat árusító üzletbe vitte a borokhoz passzoló bonbonjait, aztán a tihanyi termelői piacon árulta a kézműves csokikat – hogy felmérje, van-e egyáltalán kereslet arra, amit csinál. Volt.

„A Csokoládé Akadémián meg lehet tanulni az alapokat, de ezek után csak a fantázia szab határt a csokikészítésnek” – mondja Emőke.

A négy fő termékcsalád – a „klasszikus” bonbon, a táblás csoki, a csokoládényalóka és a forró csoki – egyáltalán nem a szokványos ízeket hozza. Készülnek például mákos-meggyes, ibolyavirágos, szilvapálinkás étcsokis, vadkörtepálinkás-diómarcipános, szőlőpálinkás-marcipános bonbonok, karamellás és vadkörtés táblás csokik. És az egészben az a legjobb, hogy ezek a csokik nagyon szépek is, nekem pl. az a kedvencem, amit egy kotta díszít. Azt pedig inkább nem írom le, hogy mennyire finomak, mert azt hinnétek, az enyém a világ legjobb munkája. (Mondjuk tényleg.)

Az utóbbi időben egyre inkább az étcsokis bonbonokra és táblákra van igény, sokat változtak a fogyasztói szokások az elmúlt néhány évben, meséli Emőke. Amikor elkezdett csokikészítéssel foglalkozni, csak a megrendelések fele volt étcsokis, most ez kb. 80 százalék. A klasszikus stílusú, mégis különlegesebb ízesítésű csokikat keresik a legtöbben, és a hangsúly a mennyiség helyett a minőségen van.

Emőke egyedül viszi a csokiműhelyt: nemcsak csokoládét készít, hanem üzleteket köt, kiszállít, végzi az adminisztrációt. Emellett egyáltalán nincs szabadideje, gyakorlatilag „feláldozott” pár évet az életéből – ezt máshogy nem lehet csinálni. De megéri. A kérdésre, hogy meghozná-e még egyszer ugyanezt a döntést, a válasz egy nagybetűs igen. Pedig mindig ki kell találni valami újat. És nem könnyű olyan képzőművészt találni, akivel közösen megálmodják az egyedi csomagolást. „Ha lelkes vagy, az egész működik” – mondja Emőke. Jó ezzel foglalkozni, mert örömet okoz mindenkinek. Aki csak ránéz, mosolyog”.

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here